1.rész

 -Anya...anya, te vagy az!? Anya, nem menj el! Nem akarom, hogy elmenj, ne hagyj egyedül,kérlek. Ígérem, jó gyerek leszek!-mondtam sírva, a kórházi ágynál.
-Kicsim...ígérd meg,hogy.....jó gyerek leszel, amikor a.......mami már nem lesz itt.-mondta anya könnyezve.-Gyere ide egy kicsit közelebb.....súgok még valamit. Ha megtalálod az igazi szerelmes....soha nem erezd el. Legyen ő a te saját......-itt már anya nem tudta befejezni a mondatát, hanem elgörnyedve, sápadtan és élettelenül feküdt az ágyban. A gépek, mik anyához voltak kötve, nem csipogtak többé. Ami a szívét mutatta szerkezet, csak egy sima, egyenes vonalat mutatott egész végig. Bejött az orvos, és szomorú, megértő arccal nézett rám, majd egy kendőt rakott anyám arcára. Akkor sírtam életemben utoljára. Megint ez az álom..anyám halálának évfordulóján mindig előjön ez az álom, ezért is utálom egyben az iskolát. Apám 1 évvel ezelőtt elköltözött Amerikába, és azóta életjelet se adott.

-Hééééj!!!Nana, kelj már fel! Elfogunk késni a suli megnyitójáról! Nana! Hallasz engem?-rázogatott David.
-Ne Dave, hahhá má ki éhekeh a huhi?-mondtam a párnámba fordulva.

-Te akartad..-és lehúzta rólam a takarót és elhúzta a függönyt,amit tudja, hogy rühellek.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és előkaptam azt a hülye göncöt, amit egyenruhának hívnak.

Spirál,fésű,szemcerka és voálá kész is volnánk, go suli.Szerencsére közel volt. Mikor megláttam unottan néztem rá.

Ez az a börtön amit iskolának hívnak és ide leszek 9 és fél hónapig bezárva..marha jó. Beléptünk a pokolba khm..bocsánat suliba. Dave elmondta, hogy mi hol van. Megszólalt a csengő én meg mehettem a dirihez. Elmondta hogy mi az órarend,osztály,emelet és bla bla bla..... Mikor beléptem az osztályba az ofő bemutatott és elmondta a helyem. Egy vörös hajú srác mellett ülök.~Legalább nem lány..~gondoltam magamba.

-Szia! Michael Clifford vagyok, de csak szólítsd Mikey-nak.-köszönt a vörös,ezek szerint Mikey. 

-Hali.Nanami Haruka vagyok.-dünnyögtem.

-Mikor költöztél ide vagy eddig is ide jártál? Mi a kedvenc számod? Szereted a Ramones-t? Melyik a kedvenc órád? Tetszik a suli? Körbevezesselek?

-Ez mennyit tud beszélni?-kérdeztem magamba.Kicsit idegesítő..

-Figyelj Michael, egy kicsit később tudnánk beszélni, szétmegy az agyam, és köszi nem kell körbevezetni, már a legjobb barátom már megmutatta.-mormogtam.

-Öhm..oké.-rántotta meg a vállát.

Csengő..végre
Egy lendülettel besöpörtem mindent a táskámba, majd mentem következő órára.Az ének terem elég nagy volt. Volt vagy húsz kottatartó, tíz különféle hangszer és sok-sok kotta,jobbra pedig egy nagy színpad. Ledobtam a cuccom, majd leültem az ajtó mellé, ami rájöttem hiba volt. Egy félig új-zélandi félig ausztrál fiú esett át rajtam. 

-Vigyázz már, hogy merre mész!-vágtam hozzá.
-Csak nem az új diák. Nem kéne ekkora szádnak lennie. Apuci pici lánya.

-Calum hagyjad már.-vágta a fejéhez a vörös, hogy is hívják..Michael, áh ez az.
Egy gyilkos pillantást még küldött felém, majd elment a legtávolabb tőlem. Belépett a tanár, majd Calum-ot, Mikey-t és egy szőke, piercing-es fiút hívott a színpadra. Fogtak kettő kitárt és egy basszusgitárt, majd játszani kezdtek. Nirvana-t adtak elő nem is rosszul. Elkezdtem halkan énekelni a dalt, majd arra eszméltem hogy mindenki engem néz kikerekedett szemekkel. Az új-zélandi srác fura arccal nézett rám, mire én csak felhúztam egyik szemöldököm. Elkezdtek tapsolni, mire meghajoltak a fiúk és lesétáltak a színpadról. Mr.Farazie, a tanár mondta, hogy én következek. Felsétáltam az emelvényre, majd elkezdtem énekelni a One Ok Rock-tól a The Beginning-et. Épp hogy befejtem megszólalt a mennyek dallama, az ebédszünetet jelző csengő. Kirohanva a teremből szaladtam oda Dave-hez aki már rendelt nekem.
-Elbűvölő hangod van!-rohant hozzám a vöröske.-Miért nem mondtad eddig?
-Ez meg ki?-húzta fel szemöldökét legjobb barátom.
-Dave. Ő itt a padtársam Michael Clifford, Mikey Ő itt a legjobb barátom David McCurdy.
-Ohh Nana, Cal-ért bocsánatot kérek, nem mindig szokott paraszt lenni, csak Luke felhúzta az agyát.
-Ahha.Semmi..-majd elment.
-Hát.khm..érdekes.-motyogtam Dave.
-Az. Menjünk ki a fa árnyékához.Rengetegen voltak kint, köztük a beképzelt kiwi is. Valamin nagyban nevettek az izmos, göndör, fejkendős csávón -azt hiszem felettünk jár- amikor idefordul és undort mutatva szemez velem. Ebből elegem van, most már tényleg felképelem. Majd melettem állónak a kezébe nyomom tálcám és felháborodva trappolok oda hozzá.
-Neked meg mi a bajod?-ordítom arcába, mire mindenki megfagy, és kissé megrebben a szeme.
-Hééj, nyugi apa pici lánya, menj és bújj vissza hozzá.Egyszer mutasd már meg a villádat meg a limuzinodat, légyszives-mondja röhögve.
-Jaah persze, a villám ott van öt utcára, amit árvaháznak hívnak, az limuzinom meg a két lában, az anyám meghalt az apám meg le se szar. Van még valami mondani valód, vagy végre visszatérhetünk oda, hogy miért nem hagysz békén?-kissé lefehéredik, majd inkább hebeg valamit és elmegy az ellenkező irányba.
-Huu, sajnálom. Nem tudom miért volt ilyen, mindig vidám szokott lenni-mondja a göndör.-Egyébként Ashton vagyok, Ashton Irwin, te ki vagy hercegnő?

-Nanami Haruka, de szólíts Nana-nak.
-Én Luke vagyok, Luke Hemmings, te voltál az a lány, aki előző órán énekelt ugye?-kérdezte a piercinges, mire bólintok egyet válasz gyanánt.

Beszélgetésünk végett, hazamehettünk, mire ezen a napon először elmosolyodva indultam haza. Ledőltem az ágyra és a plafont bámulva rájöttem, hogy ez az év bizony hosszú lesz.




~Sajnálom, mivel ez az első blogom, elég bénán írok. Gomenasai>< Próbálok minden jót kihozni belőle:)~

Bevezetés

Nem tudtam mi az a szerelem vagy az élet. Soha nem voltam szerelmes. Mióta anyám meghalt, és apám a munkának él, csak pénzt küld haza Amerikából és tartja a nevemen és fizeti a házat, azóta csak magamba roskadva éltem. Nem rég költöztem Sydney-be eddig New York-ba laktam, de egy végzetes emlék miatt elköltöztem, és a legjobb barátom követett engem.Egy igazi barátom volt kicsi korom óta, aki mindig és most is velem van. Életem fő eleme: a zene. Nem tudnék nélküle élni. LinkinPark, Paramore, All Time Low, Green Day, RHCP, BvB. Most kezdem a 10.évfolyamot. Sydney-ben élek és a Norwest Katolikus suliba megyek. A nevem érdekes, mivel anyukám japán, apukám angol, így japán nevem van. Nanami Haruka. De mindenki Nana-nak hív. Legjobb barátom David, ő egy évvel idősebb nálam, és most éppen a ps-emmel szórakozik. Testvérem nincs.Nem vagyok valami vidám ember.

Ez lennék én:

  

David: